A kisregényt 1952-ben adták ki, 1954-ben kapta meg érte Hemingway a Nobel-díjat. A rövid, egyszerű és kevés szereplős történet egy kubai halászfaluban játszódik a 19-20. században. Szereplői Santiago, az öreg, tapasztalt halász és Manolin, a fiú. A halász és a fiú társak, sokat halásztak már együtt. Santiago már 84 napja sikertelenül halászik, de a 85. napon is kihajózik, mert úgy érzi szerencséje lesz. A fiú nem jöhet vele, mert szülei megtiltják, hogy egy balszerencsés halásznak legyen a társa. Santiago mindössze egy palack vízzel indul halászni egyszerű csónakjában. Egy fregattmadár jelzi neki, hogy nagy zsákmányra számíthat. Nemsokára horgára is akad egy hatalmas kardhal, ami csónakostul vonszolni kezdi Santiagot. Két napig haladnak így, ezalatt a halásznak begörcsöl a keze, tenyerét a damil több helyen megvágja. Aludni csak pár órát tud, a néhány kifogott kisebb halat már megette, vize fogytán van. Magányában dúdol és önmagával beszél, a fiút mindvégig hiányolja. A 3. napon végre kifárad a hal és körözni kezd a csónak körül. Santiago minden erejét összeszedve fogja egyre rövidebbre a kör ívét míg végül a már elérhető távolságban lévő halat szigonyával ledöfi. A kardhal túl nehéz ahhoz, hogy betegye a csónakba ezért a csónak oldalához kötözi. Felhúzza az vitorlát, a szél a part felé viszi a csónakot. Ám a hal elejtésével a halász megpróbáltatásai nem érnek véget. A hazaúton négyszer támadják meg cápák. Santiago hősiesen küzd a cápák ellen ám szigonya eltörik a 3.támadás során így 4. alkalommal a cápák az összes húst leharapják a kardhalról.Másnap a fiú eszméletlenül találja meg a halászt a tengerparton a csónak oldalán logó halcsontvázzal.
A történet rövid és egyszerű, mégis rendkívül izgalmas, mindvégig feszült hangulatban tartja az olvasót. A cselekmény tárgyilagos, hanyagolja a tólzásokat, pózokat, ezért teljesen valószerű. Véleményem szerint a történet mondanivalója, hogy az ember egyedül kevés, hogy legyőzze a természetet.
Mindenkinek ajánlom az Öreg halász és a tengert, szerintem nagyon jó olvasmány.
